Ma azt fogom kifejteni ,hogy mit is gondolok a felém érkező véleményekről és ,hogy én mit gondolok magamról.
 Szóval ,hogy őszine legyek engem nem túlzottan érdekel mások véleménye. Nekem egyelőre még magamnak kell megfelelnem nem másoknak. Akármennyire próbálom megszeretni egyszerűen nem megy. Mindig találok valami olyat magamon, amire azt mondom ,hogy ewww.Most legjobban a súlyommal és a testalkatommal van a probémám. Igazából estig sorolhatnám ,hogy mit nem szeretek magamon..Van pár dolog ,amit még tűrhetőnek tartok ,mint pl.: a szemszínem (mondjuk jobban örülnék zöldebb szemeknek) és a körmeim (néha szép hosszúak és azt imádom ,bár nagyon sokszor letörik). Mást nem is tudnék mondani..Szerintem a személyiségem is borzasztó. Rosszindulatú ,gyűlölködő, pesszimista ember vagyok..,ha van bennem kedvesség ,az is csak egy kicsi. Úgymond mindent utálok (kivéve a szüleimet, a barátaimat és az állatokat), ezt még a barátaim is megmondták. Néha azt gondolom ,hogy mások jobban szeretnének ,ha kis kedves ,cuki ,pozitív lány lennék. A pesszimizmus úgy árad belőlem ,hogy 1 másodperc alatt mások jókedvét szoktam elrontani. Még a szüleim is azt mondták ,hogy nincs bennem semmilyen lányosság, kedvesség és ,hogy jobban örültek volna egy olyan kislánynak ,aki jószívű stb. Kiskoromban mindig mosolyogtam ,igazi kis Barbie baba voltam (csak barna hajjal :D) és a családom nem számított rá ,hogy ilyen undok ,bunkó leszek. Mondjuk az a baj ,hogy én hamarabb szeretnék külsőre megváltozni ,mint belsőre. És szerintem belsőleg sokkal rondább vagyok ,mint külsőleg. Van egy olyan barátnőm ,aki az az igazi lány..kedves, ,,cuki" ,mindenkinek segíteni akar..Néha olyan szeretnék lenni ,mint ő ,viszont nem sikerül ,mert nem tudom egyik napról a másikra megváltoztatni magam. A saját anyám szokta nekem mondani ,hogy bárcsak olyan lennék ,mint ő. Én mindig azt válaszolom ,hogy aki igazán szeret engem az úgy szeret ,ahogyan vagyok..külsőleg és belsőleg is és bízom benne ,hogy ez így is lesz ,mert nem tudok megváltozni (annyira nem is szeretnék).
 Akkor most térjünk át arra ,hogy mit gondolok mások véleményéről. Szépen kifejtem magam: kurvára nem érdekel. Régen az volt a baj ,hogy igenis számított ,hogy mások mit gondolnak rólam. Volt úgy ,hogy csak azért nem vettem fel a kedvenc ruhámat ,mert mások kinevetnének, kigúnyolnának vagy csak szimplán magukban mondanák, hogy úristen ,hogy nézek ki. Akkoriban biztosan nem mertem volna visszaszólni nekik, ma viszont nem csak ,hogy visszaszólnék ,hanem nekik is ugornék (khmm..mondtam már ,hogy erőszakos is vagyok? :D). Egyébként sem értem ,hogy miért kell valakit mentálisan bántani. Ezzel lehet olyan lelki fájdalmat okoznak neki, hogy depressziós lesz vagy hasonló. Vannak olyan emberek ,akiknek az a jó, ha másoknak fájdalmat okoznak (akár fizikailag is). Mint mondtam régen mások miatt nem csináltam azt ,amit szeretnék vagy éppen azt csináltam ,amit nem szeretnék. Most azt veszek fel ,amit akarok és nem gondolok arra ,hogy mit fognak róla mondani (büszkén hordom az animés és a k-popos felsőimet). Nem csinálom mások miatt azt ,amit nem szeretnék, a saját döntéseim alapján élek. Szerintem az sokkal fontosabb ,hogy magadnak felelj meg ,hogy magadnak tetszél, mint az ,hogy mások miatt ,,tedd tönkre" az életed/magad. 
 Én az üzenem ,hogy magaddal törődj ,ne másokkal. :D Szóval ennyi is lett volna a mai téma, remélem tetszett. További szép napot :3